blog

Interjú Varga Ádámmal az aqb Project Space-ben rendezett, Unknown Insignia című kiállítása kapcsán

Milyen arányban alkalmazod a digitális és analóg technikákat az alkotási folyamataidban? Tudatos egyensúlyra törekszel, vagy organikusan alakul a megoszlás?

A digitális és analóg technikák párhuzamosan vannak jelen a munkáimban. A festményeket általában mindig digitális előkészület előzi meg, amely során letisztázom a kompozíciós és formai kérdéseket. Ez a folyamat organikusan alakul:  a festmények reagálnak a digitális tervekre, de a digitális munkák is mindig valamilyen formában festészeti célként fogalmazhatók meg. Mindkét technika egyformán hangsúlyos, és a kettő közötti párbeszéd meghatározó szerepet játszik a művészi önkifejezésemben. 

Milyen szempontok vezérelnek egy új projekt létrehozásakor? Hogyan kapcsolódnak ezek a kortárs digitális kultúrához?

Fontos számomra, hogy a festészetet mindig egy problémakör köré szervezzem. A médium helyzete a kortárs társadalomban gyakran problematikus, ezért a pozíciómat mindig valamihez képest határozom meg. Olyan kérdéseket járok körül, mint a festészet sokszorosíthatósága, a technológiai hatások vagy a személyes önkifejezés szerepe. Az alkotási folyamat során a saját gyakorlatom problémáira keresek megoldásokat, amelyekből festmények születnek.

Hogyan használod fel a heraldikai elemeket a munkáidban? Milyen értelmezési lehetőségeket kínál ez a dekonstrukció?

A heraldika eszköztára, kifejezésmódja és problematikussága segített abban, hogy a korábbi munkáimban megtalálható szilárd keretrendszert feloldjam és nyitottabb helyzetet teremtsek. A címerek konkrét identitásokhoz kötődnek, de én egy párhuzamos, fiktív dimenziót hozok létre, amelyben az eredeti funkció elmosódik. Ez a bizonytalanság teret ad az egyéni interpretációknak, miközben a címerekből kiindulva új vizuális rendszert építek fel.

Hogyan építed fel a kiállítás során megjelenő fiktív dimenziót? Milyen narratívák vezérelnek ebben a folyamatban?

A fiktív dimenzió alapja egy gyűjtési folyamat, amely során valós címereket, logókat és emblémákat rendszereztem. Ezeket saját jelekkel és esztétikai elemekkel egészítettem ki, így újraértelmezve a meglévő formákat. A folyamat nyitott helyzetből indul, majd a munkák készítése közben formálódik a narratíva, amely a valós heraldikai rendszerek és a fikció közötti feszültségből táplálkozik.

Milyen ívet látsz a projekt során készült műveidben? Hol kezdődött és hogyan zárult le ez a folyamat?

A projekt a kisebb, fehér alapon készült tesztképekkel indult, amelyek során letisztáztam a technikai alapokat. Ezeket követték a „poppos” festmények, ahol először éreztem erős motivációt. A folyamat záróképei a két nagyobb focicsapat címer, amelyeknél már úgy éreztem, hogy a koncepció túlságosan szabályozottá vált. Ezen a ponton döntöttem úgy, hogy lezárom a projektet, mert már nem nyújtotta azt a kihívást, amely az elején hajtott.

Az interjút készítette: Fodor Janka