Művészként analóg és digitális anyagok felhasználásával készítek alkotásokat, összhangban a választott témám elméleti alapjának kidolgozásával. Kutatásom területe az emberi test képi ábrázolásának átalakulása, amelyet a poszthumán elméletek keretrendszerén belül vizsgálok - amely az emberrel kapcsolatos fogalmak radikális átformálódását írják le. Célom a testábrázolás változásai és az aktuális technológiai újítások közötti összefüggések felmutatása és ezen keresztül a technológia és a művészet kapcsolatának vizsgálata.

Hipotézisem szerint a természetes test a mesterséges anyagok (implantátumok, mesterséges intelligencia módszerek, robotika) által új szintre emelkedik, egyúttal ezen a folyamaton keresztül megváltozik a test fogalma. Ellentétben például azokkal a transzhumanista elméletekkel, amelyek mindezt egy tovább fejlesztett humanista megközelítésként írják le (olyan megközelítés, amely megőrzi a fajok és anyagok hierarchiáját az emberrel a középpontban/tetején), az én elképzelésem az, hogy korunk emberi test fogalma egy olyan heterogén összetétel felé közelít, amely leginkább a természetes és mesterséges anyagok kombinációjával, tehát analóg (gipsz öntés, rajz) és digitális média (digitális rajzok, 3D nyomtatás) együttes használatával reprezentálható.