Molnár Zsolt elmúlt években készülő kollázs architektúrái folytatják azt a megkezdett törekvést, amely mentén a művész a sokszorosított grafika klasszikus képalkotási eljárásaitól eltávolodva a grafikai képalkotásban rejlő konceptuális lehetőségeket kutatja. Molnár elmúlt évben készült képfelületein a megjelenített formák előképei többnyire olyan az agrárkultúrából ismert munkagépek és kémiai folyamatok, amelyeknek működési elvét, szerkezeti felépítéseit Molnár Zsolt felkutatta, tanulmányozta, majd geometrikus struktúrákká absztrahálta. Letisztult és idővel egyre komplexebb installációkká terebélyesedő képmezői minden esetben pontosan követik, mintegy térben szimulálják az ábrázolt mezőgazdasági haszongépek, kémiai folyamatok, így a műtrágyázás, permetezés, nemesítés látható és láthatatlan folyamatait, és azok mikro és makro dimenzióit.

A 2017-es Agro-Wave sorozat színes kollázsait a mezőgazdasági gyakorlatban használatos növényvédő anyagok és szerkezetek sci-fibe illő kezelési szimulációi inspirálták. De az egyidejűleg ábrázoló és absztraháló képfelületeken nem csupán a mikro és makro minőségek dialektikája volt szembeötlő, hanem a szerves és szervetlen minőségek ütköztetése is. A képmezőket és papírkollázsokat hordozó színes fémszerkezetek sajátosan tematizálták a léptékváltás képi problematikáját is.

2018-ban Molnár Zsolt növényvédelemmel kapcsolatos kémiai és technológiai megfigyelései tovább folytatódtak, de figyelme fókuszába ezúttal a mezőgazdaságban is alkalmazott drón technológia és a robotizált, pilóta nélküli repülőeszközök által végzett növényi felvételezések álltak. Kutatásainak lepárlásaként 2018 augusztusában Petőmihályfán a Krinzinger Projekte Artist in Residence Porgramján készült az a 2 komponensből álló sorozat, amelynek egyik komponense A növényi stressztérkép címet viselő vasszobor, amely térben absztrahálta a permetezés hatásmechanizmusának pozitív és/vagy negatív hatásait, a vegyi anyagok kivetülését valamint azok növényvédelemre és fejlődésre gyakorolt hatásait. A műegyüttes másik komponense pedig Módszertani gondolkodás címen, egy 5 részes kollázs formájában absztrahálta a permetezési szimuláció valós működési elvét, valamint a növényvédelmi folyamatok digitális interfészeiből átemelt kifejezéseket és motívumokat. A térben ballanszírozó színes fémkonstrukciók nem csupán érzékletesen szemléltették az agrárkultúrába ékelődő digitális innovációk egyre fokozottabb jelenlétét, hanem finom asszociációként is utaltak a természeti környezetben fenttartható stabilitás és összeomlás közötti hajszálvékony egyensúlyra is.

Molnár a Kisterem Kincsem Palota Projektjére készült legújabb műcsoportja pedig tovább kutatja a természetben fenntartható egyensúlyi folyamatok valóságát. De amíg korábbi munkái a természetes közegben végbemenő mesterséges folyamatok absztrahálására tettek kísérletet, addig legújabb műegyüttese a természetben végbemenő „természetes” folyamatokra koncentrálnak. A kollázsok képtereiben megjelenő tárgyakon és motívumokon egyre hangsúlyosabb az antropomorf jelleg, így a központi installáció kollázsán megjelenő csápos permetező sokkal inkább egy támadó és védekező lény, mint egy mezőgazdasági eszköz benyomását kelti. A korábbi installációkat jellemző radikálisan szögletes, geometrikus formákat pedig a természetes ívek és görbületek biomorf jellege váltja fel. (Zsikla Mónika)