Harun Farocki: Stilleben. (1997, 56 perc)

Szívesen elnézegetjük a csendélet-fényképészt és csapatát, miközben dolgoznak, mert konstruktív munkát végeznek. Úgy építenek fel egy képet, ahogy egy állványzatot vagy darut szokás. Csakhogy míg a daruról tudjuk, hogyan néz ki, a fényképészek sokszori próbálkozásra és lépésenként érik el és örökítik meg céljukat.

A CSENDÉLET-ben magyarázatok, tézisek és idea-elméleti implikációk hangzanak el a tárgyleképezés aktusáról. Mit jelent a tárgyak világának elviselése, a tárgyakra való koncentrálás stb.

Mindezekkel kommentár nélküli jelenetek állnak szemben, mégpedig abban a reményben, hogy a művészettörténet ideái rávetülnek a reklámra, és láthatóvá válik a különbség, illetve fordítva, hogy ezeket a csendéleteket másképp is lehet látni, ha azt a különös kultikus igyekezetet, amely ezeknél a produkcióknál megnyilvánul, a művészet-létrehozás szent aktusára visszük át.
(Harun Farocki)

Rendező, forgatókönyvíró: Harun Farocki, operatőr: Ingo Kratisch, vágó: Irina Hoppe, Rosa Mercedes, Jan Ralske, hang: Ludger Blanke, Jason Lopez, Hugues Peyret, hangkeverés: Gerhard Jensen-Nelson, munkatársak: Jörg Becker, Dina Ciraulo, Cathérine Mariette, narrátor: Hanns Zischler.

A filmvetítés után Hornyik Sándor művészettörténésszel beszélgetünk.

Az aqb és a Goethe-Institut együttműködésében megvalósuló kiállítás.
https://cutt.ly/AX87rhJ