Temana francia művész, aki Francia Polinéziában, a csendes-óceáni Moorea szigetén született francia és tahiti szülők gyermekeként. Gyerekkorát jelentősen meghatározták az ősi polinéz hagyományok és a természettel való szoros kapcsolat, ugyanakkor az a szakadék is, amelyet ötéves korában, Párizsba érkezése után a korábbi élményei és a francia életforma között tapasztalt.

Ettől a ponttól kezdve fokozatosan mélyedt el a művészettörténet világában, ahogy édesanyjával közösen végigjárták a város összes múzeumát. Tizenéves korára a 90-es évek hip-hop szcénájának köszönhetően már bennfentesként ismerte a kortárs művészeti kultúrát, és zenei producerként, valamint graffitiművészként debütált.

Kettős kultúrája és a világ két végét felölelő származása már kora gyermekkorától kezdve számos kérdést vetettek fel benne, ezért 2006-ban az új-zélandi Aucklandbe – a legnagyobb polinéz származású lakosságnak otthont adó városba – utazott, hogy közelebb kerüljön identitásához.

Később, egyetemi kutatásai során polinéziaiakról készült fényképeken és portrékon át vizsgálta az őket érintő különféle sztereotípiákat és kliséket. Installációin és interaktív performanszain keresztül pedig olyan intimebb, önéletrajzi témákat is körüljárt, mint a betegség, a száműzetés, vagy a tahiti nagyapjához fűződő kapcsolata.

Művészi vizsgálódásai a politikától, a pszichológiától, a pszichoanalízistől és a szociológiától a történelmen át egészen a költészetig és az irodalomig terjedtek.

Tanulmányait a dél-franciaországi Marseille-i Képzőművészeti Egyetemen és a milánói Brera Képzőművészeti Akadémián végezte. 2008-tól művészeti igazgatóként dolgozott a párizsi reklámiparban, majd 2013-ban visszatért az egyetemre, hogy elvégezze a Kortárs művészet és újmédia mesterképzést.

„Writing the Criminal Body” című szakdolgozatának témája egy új-zélandi barátjával, egy hosszú börtönbüntetésre ítélt egykori bokszolóval folytatott levelezésén alapult. Vele együttműködve különböző „titkos” művészeti projekteket dolgozott ki, amelyeknek helyszíne maga a börtön volt.

2015 óta Párizs városának alkalmazásában álló rajz- és művészettörténet-tanár, 2022 óta Budapesten él. Jelenlegi munkássága az Édouard Glissant francia filozófus és költő által kidolgozott „kreolizáció” fogalma köré épül (Le Monde, 2011):

„A »kreolizáció« a művészetek és nyelvek kereszteződése, amely a váratlant hozza létre. Egy módja annak, hogy folyamatosan átalakuljunk anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat. Egy olyan tér, ahol a szétszóródás lehetővé teszi a találkozást, ahol a kultúrák ütközése, a diszharmónia, a rendezetlenség és az interferencia kreatívvá válik".

Médiumok: fotográfia; rajz; festészet; szobrászat; installáció; performansz.