Góth Martin (1995) budapesti székhelyű művész, akinek munkássága a poszt-digitális esztétikát, a metafizikai képi világot és a rendkívül strukturált festői logikát köti össze. Korai munkái a 1990-es évek számítógépes és táblás játékainak (Tetris, Aknakereső, sakk) rácsos világára építettek, és ikonikus vizuális rendszereiket a percepció, az emlékezet és a személyes narratíva feltérképezésének konceptuális keretévé alakították. Ezeken a merev 8×8 cm-es modulokon belül alakított ki egy jellegzetes, hibrid vizuális nyelvet, ahol a pixelszerű geometriai elemek találkoznak szubkulturális szimbólumokkal, vizuális poénokkal és nyers, gesztusos jelekkel.

Budapesti, berlini és glasgow-i tanulmányai után Góth munkája túllépett a játékalapú metaforán, és egy cinematikusabb, metafizikai térérzet felé mozdult el. Legutóbbi festményei „sebészi” tisztasággal működnek: kemény szélű, majdnem mechanikus formák interakcióba lépnek lebegő tárgyakkal, diagram-szerű struktúrákkal és liminális atmoszférákkal, egy olyan világot felállítva, ahol a látás, a kogníció és az anyagi valóság határai lazulnak.

Miközben a „pittura metafisica” hagyományára utal - de Chiricótól Carràig - munkái szilárdan a kortárs poszt-digitális kultúrában gyökereznek. A motívumok gyakran vándorolnak a vásznak között, sőt a kiállítótérbe is átlépnek, folyamatos párbeszédet teremtve a képek, a nézők és az architekturális környezet között. Ez a mechanikus, tárgyvezérelt dramaturgia a képmezőt aktív színpaddá alakítja, ahol a percepció egyszerre eszköz és csapda, és ahol a megszokott a szokatlanná, álomszerű narratívává omlik össze.

Góth munkássága végső soron azt vizsgálja, hogyan formálják a strukturált vizuális rendszerek a világ látásmódját, navigálását és megértését.