A Borsos Lőrinc művészpáros tevékenységének egyik meghatározó mozzanata a művészi identitás
konstrukciós jellegének kutatása. Annak a kérdésnek a változatos médiumok, eszközök és vándorló motívumok segítségével történő vizsgálata, hogy a művészalak miként válik programozható és kompozit-jellegű entitássá. Ez a hibriditásnak – a sokaságnak és sokszorosíthatóságnak– elkötelezett koncepció kritikai módon viszonyul minden olyan felfogáshoz, mely a művész-mű-életmű hármasságot az organikus egység modellje alapján gondolja el, illetve valamilyen ideológiának rendeli alá. Boros Lőrinc tehát egyszerre épít ki saját magánmitológiáját és mítoszkritikáját. Arcot ad önmagának, hogy ugyanazzal a gesztussal ürességként leplezi le az arc „helyét”. A létrehozott műtárgyak, installációk és eventek ennek a Borsos Lőrinc –féle (anti)mítosznak a protézisszerű médiumai. (…)

Borsos Lőrinc nem egy és nem kettő, nem férj és feleség, nem művészet és anti-művészet, hanem mindezek ragályos terjedése és keveredése. Nevük légió, mert sokan vannak.

Nemes Z. Márió