A humor beállítódásmód. Egyszerre katalizátor, álarc és repedés a rend felszínén. A nevetés képes összekötni és megsebezni, leleplezni és felszabadítani. Időzítése lehet rossz és jó egyaránt – mindig kétértelmű, mindig sokrétű. A Who’s Laughing Now? című kiállítás olyan nemzetközi művészeti pozíciókat gyűjt össze, amelyekben a humor módszerként szolgál a valóság átalakítására.

Adorno szerint a komikus megtöri az „örökké ugyanaz” varázsát. Hasadékokat nyit a magától értetődőben, elmozdítja a megszokott sémákat, megingatja a hatalmat. A humor azonban nem pusztán kívülről érkező kritika. Ahogy Simon Critchley fogalmaz, a nevetés saját határainkhoz is elvezet bennünket: rávilágít törékenységünkre, az emberi gyarlóság nevetségességére, saját kudarcainkra.

A kiállítás ebben a feszültségmezőben mozog: irónia és komolyság, groteszk túlzás és halk szubverzió, felszabadító kitörés és fájdalmas önleleplezés között. A humor itt nem könnyedségként jelenik meg, hanem kétélű gyakorlatként – olyan médiumként, amely egyszerre fed fel, zavar meg és alakít át.

A Who’s Laughing Now? egy látszólag egyszerű, de valójában nehezen megválaszolható kérdést tesz fel: ki nevet – és miért? A kérdés visszhangjában mutatkozik meg a humor megfoghatatlansága: az a képessége, hogy tisztázza és összezavarja a jelent, közösséget teremtsen vagy éppen feloldja azt, közel hozzon és eltávolítson egyszerre. A nevetés mindig ambivalens. Visszhang, átalakulás, nyitottság.
A kiállítás az art quarter budapest és a grazi Schaumbad – Freies Atelierhaus együttműködésében jött létre, párbeszédet, egyfajta „kiterjesztett találkozót” teremtve a két intézmény között.