+++ apply now +++

Project Space

Művész(ek):Ludmila HRACHOVINOVÁ / KEREKES Júlia / Brooke LEIFSO / Ari-Pekka LEINONNEN / SZABÓ Beáta
Helyszín: Project Space
Megnyitó:12/13/2024 00:00 (pén)
Időtartam:12/13 - 01/10/2025

Nyitvatartás

szerda15.00 – 18.00
csütörtök15.00 – 18.00
péntek15.00 – 18.00
szombat13.00 – 17.00

Az elmúlt hónapokban közös műteremben dolgozott az aqb három rezidens művésze: Ludmila Hrachovinová, Brooke Leifso és Ari-Pekka Leinonen. Bemutatkozásuk, itt tartózkodásuk záróeseményének is egy közös tér a Project Space ad helyet. December 13-án, pénteken Brooke Leifso performanszsorozata vezet be a szó szoros értelemben ebbe a térbe, amely december 14-én Ludmila Hrachovinová festményeivel, rajzaival és Ari-Pekka Leinonen  hangperformanszával és installációjával egészül ki.
A kiállítótér a ház művészeinek intervencioival, workshoppal, bolhapiaccal, performatív es zenei élményekkel is vár mindenkit ezen a napon, vagyis szombaton, az estét pedig egy közös vacsorával koronázzuk, ami egyben aqbs évzáró buli is lesz.

December 13.

18.00 - 19.00
Brooke Leifso: Body Work
Helyszín: Foyer (B épület, 3. emelet)

A Body Work rövid performanszok sorozata, amelyek azokat a tapasztalatokat dolgozzák fel, hogy mit jelent Brooke testében és elméjében lenni. A sorozat az akadálymentességgel, fenomenológiai módszerekkel és performatív metaforákkal dolgozik annak érdekében, hogy a közönség betekintést nyerjen egy másik ember élményvilágába.A Body Work keretében bemutatjuk a Duo of Simple Studies in Dis/ability  című művet, amely Michael Winter közreműködésével jött létre. A darab partitúrája megtévesztően egyszerű, és a légzés és a test különbségeit erősíti fel hangzó gyakorlatok révén.  

December 14. 

16.00 - 20.00
Ludmila Hrachovinová: Common Spaces, Private Gaps  
Helyszín: aqb Project Space
A műveimben fontos az önnön jelenlét megtapasztalása, a térrel való kommunikáció, valamint a néző testének szerepe. Festményeimben és rajzaimban igyekszem a testi emlékezet alapján különféle érzéseket újrateremteni. Ez vonatkozik a fizikai jelenlétre, például arra, hogy miként érzékeljük a testünket egy hosszú, számítógép előtt töltött idő után, és olyan érzetekre, mint a nyújtás, hajlítás, forgatás, tolás és húzás. Ugyanakkor munkáim megjelenítik azokat az érzelmi állapotokat is, amelyek a testben tükröződnek, mint például a stressz, a kényelmetlenség, a nyomás, a felszabadulás, a relaxáció, a feszültség, az energia, a bizonytalanság, a félénkség, az önbizalom, a zavar, az esetlenség, az érzelmi túlterheltség és az üresség. Nem ábrázolok konkrét mozdulatokat vagy testhelyzeteket, illetve azok külső megjelenését, hanem megpróbálom megragadni azok belső érzését.
Érdekesnek találom a hétköznapi helyzeteket és finom mozdulatokat. Azt, ahogyan mozgunk a térben, ahogyan viszonyulunk a körülöttünk lévő tárgyakhoz, valamint a privát és a nyilvános közötti egyensúlyt.
Középiskolában kerámiát tanultam, és az agyagból, egy egyszerű alapanyagból készült kerámiabögre elkészítése máig inspirál. Ez formálta annak megértését is, hogy hogyan viszonyulunk a tárgyakhoz. Úgy látom, ez egy folyamatos procedúra: az egyik irány a testből a környezet felé mutat, a másik pedig a környezet visszahatása a testre.
Egy ideje különösen érdekel az ülő testhelyzet témája. Amikor megérkeztem az aqb-be, teret találtam az elmélyüléshez. Nem vagyok teljesen szabad; Pozsonyba ingázom a munkám miatt. A napi munkám gyakran a legtöbb időmet felemészti. Fontosnak tartom, hogy a művészeti gyakorlatomban hangsúlyozzam, hogy dolgozom, akár éttermekben, boltokban, akár – mint most először – egy intézményben, szakképzett munkaerőként, de ez egyben az inspiráció forrása is. A mindennapi élet, társadalmi interakciók és helyzetek azok, amelyek munkáim létrehozására ösztönöznek.
Festményeimmel és rajzaimmal apró szituációkat szeretnék teremteni. Célom, hogy párbeszédet hozzak létre a művek és a tér között. Finom installációs gesztusokat tervezek, amelyek útmutatást nyújtanak a nézők számára.
Előnyben részesítem a nagyobb formátumokat, mert ezek jobban tükrözik a testem mozgását és méreteit. Amikor megláttam a helyi műtermet, tudtam, hogy nagyobb léptékben kell dolgoznom, mivel ez a tágas környezet talán soha többé nem áll majd rendelkezésemre. Itt egy számomra új és izgalmas technikát is kipróbálok, a temperát. A színek is egészen mások, mint az eddigiek.
Ludmila Hrachovinová résztvételét a residency programunkban a Slovak Art Council támogatta.

16.00 - 19.00
Kerekes Júlia: MONOBONC workshop  
Helyszín: aqb Project Space

A Monobonc feketébe borult boncasztalok felbomlasztására invitál. A téli napfordulóra, vagyis a legsötétebb napra hangolódva kiindulási pontunk a világosságról a sötétségre helyeződik át. Fekete festék visszafejtéséből az asztal szürkülete kínálkozik. A papír anyag bevonásával és nyomatkészítésével a felületet transzferáljuk, így újra teret engedve a fény elemének beköszöntésére.
Várunk bekoszlódni és újratisztulni!

17.00 - 21.00
Szabó Beáta: Ereklia  
Helyszín: Mines

Az Erekliában tudós nőként csodát teszek, és a bort vérré változtatom. A vért egyházi ostyán kínálom fogyasztásra. A vér egy részét mumifikált ereklyeként is elérhetővé teszem bárki számára. Mindezt ingyen. A bűnök nyomasztó súlya alóli instant megváltást sem és az ezzel járó öröklétet sem tudom felkínálni azoknak, akik szabadok annyira, hogy hisznek a saját mindenhatóságukban és teremtőerejükben. Néha a csodák egyszerűen csak oldják a szorongásom.

19.00 - 20.00
Ari-Pekka Leinonen: Adonner  
Helyszín: aqb Project Space

ADONNER (franciául: à donner = adni) egy performansz, amely a rapzene és spekulatív „hang-koreográfia” segítségével vizsgálja az ajándék jelenségét. Egy rögzített hangsáv váltja fel az élő előadót, lehetőséget adva arra, hogy a koreográfus, bábos, színpadi segéd, fénytervező és sok más, a háttérben dolgozó, láthatatlan szereplő munkáját feltárjuk. Az előadó „mindenes technikusként” vagy „egyszemélyes csapatként” próbálja megteremteni azon tevékenységek folyamatát, amelyek életre keltik a hangsávot és egy hangszórófejű bábot. Az előadás egy 9-csatornás ele-gi-eli hangszobrot és egy új, kétutas szoborszerű hangszórót használ. Az előadás után a színpadterv, a hangszobrok, a hangsáv és a videódokumentáció egy installáció részévé válnak, amely újraéleszti és ismét lejátssza az élő előadást.
Az ADONNER Apillione Bustaman, egy kitalált szereplő végrendeletének történetét meséli el, aki egy másik kitalált alak, bizonyos ADONNER után kutatott. A keresés során Bustaman különböző helyeken ad és kap, mígnem már csak a keresés emlékei maradnak számára. Bustaman fürdőzik, étkezik, üzleti vállalkozásba kezd, kutat, törvényt szeg, megbüntetik, száműzik No-landra, véget vet az önmegtagadásnak és Yo-landra sodródik, madárrá változik, megmenti Funlandet, kirepül az űrbe, borzalmakat lát a Földön, hajléktalanná válik, vámpírrá alakul, majd DJ Fizzy meggyógyítja, megtanulja, hogy mily fontos kérdezni, végül pedig megtalálja ADONNER-t, végrendelkezik és meghal.
ADONNER a brüsszeli körforgásos gazdaság „tékozló fiának” tekinthető. Zenéje több mint száz, az utcán talált 7 hüvelykes bakelitlemezből áll, amelyeket később digitalizáltak és mintákká alakítottak. A koreográfiát és a rapzenét a Duna természetes ereje és folyása ihlette, valamint számos finn és nemzetközi rapzenei hatás formálta. A történetet Budapest városa és az ott zajló események alakították. Az előadás formátuma képzeletben Zygmunt Smandzik lengyel rendező láthatatlan bábelőadása, az 1975-ben, Opoléban bemutatott „Ptak” (madár) című darabot idézi meg. Ez a bábelőadás egy véletlenszerűen talált könyv lapjairól került elő az Art Quarter Budapest könyvespolcán. ADONNER a körforgásos gazdaságot azáltal közelíti meg, hogy kölcsönöz, lop, és kitartóan merít a már meglévőből.
„Ptak: Ez egy szavak nélküli költemény volt, tele líraisággal, filozófiai utalásokkal és célzásokkal. … A Ptak egy soha véget nem érő folyamatot mutat be, amelyben vezetők, bálványok és istenek születnek és pusztulnak el, valamint az ötletek keletkezését és összeomlását, amelyekről az ember azt hitte, jobb és igazságosabb életet hoznak, de amelyek önzések és korrupt kormányok miatt megsemmisültek.”
„… A Ptak negyvenöt percig tart, mint egy iskolai óra. Ez a képzelet (a díszlettervező által) és az alapos csapatmunka (az előadók által) leckéje.”
ADONNER a Arts Promotion Center Finnland támogatásával indult, és egy három hónapos művészeti rezidenciaprogramként fejeződött be az Art Quarter Budapestben, amelyet a FinnAgora támogatott, mégpedig a pARTir kezdeményezés részeként, amelyet az Európai Unió finanszírozott a Next Generation EU program keretében.