A kiállítás jövőt és múltat egymásba vetítő címe Samuel Beckett utolsó prózai szövegének, a Stirrings Still-nek a parafrázisa. Beckett az önmegfigyelés és az önreflexió testamentumszerű, a nyelv határait egyszerűségben és sűrítettségben megcélzó elbeszélését alkotta meg. Az állandósult nyughatatlanság képzetei, valamint az olvasás és írás ezúttal közös vonatkozási pontokként szerepelnek a képzőművészeti alkotótevékenység kérdései kapcsán. Mi szab határt a mindig javítani óhajtó művészi alkotótevékenységnek, mitől minősül késznek egy mű?

A tárlat résztvevőit az aqb egy évtizeddel ezelőtti születésénél bábáskodó Klimó Károly kérte fel, hogy osztozzanak a kiállítótéren. A csoportos kiállítás olyan műveket és helyspecifikus installációkat állít egymással párbeszédbe, amelyek kifejezetten a Stirrings Still alapszólamára, az önmegfigyelésre, a meghasadtságra és az időbeliségre vonatkoznak.