Találkozások és kutatások nyomán a három művész a rezidenciaprogram ideje alatt saját művészi nyelvén hozta létre munkáit.

A város felfedezése – amely idegen volt számukra – közös témává vált hármuk budapesti tartózkodása alatt. Šlechtová az univerzális tojásmotívummal dolgozik, amely egyszerre tartály vagy időkapszula, s ugyanakkor női szimbólum is: a biztonságot és a gondoskodást hordozza, miközben egy időszakot is kijelöl. Az átmenetiség ábrázolásával eltávolodik a figuratív megjelenítéstől, és apró, inkább befelé forduló, repetitív munkákat hoz létre. Mietrup és Michel duóként dolgoznak a város atmoszférájának megragadásán: fotográfiai kutatásban dokumentálták közös érdeklődési területeiket, például a városi infrastruktúrát, a homlokzatok textúráit és az építészeti részleteket. Ezeket szoborszerű tárgyakká alakítják, amelyeket hangkompozíciókkal egészítenek ki.

Mivel a helyek sosem időtlenek, a ritmus és az időbeliség is lényegi elemmé válik. A Nest kiállítótérben ezek a különböző munkák egyetlen közös installációvá szövődnek, olyan térré, amely összekapcsolja a belső és külső nézőpontokat, ahol a különféle tapasztalatok és látásmódok egymásra rétegződnek.