Egy mozdulatokból szőtt napló bontakozik ki az asztal és a munkapad között; az időt kézbe vesszük, hajtogatjuk, majd résnyire nyitva hagyjuk.
A faliújságra tűzött rajzok a munka rutinszerű gesztusait halk humor és gondoskodás cselekedeteivé fordítják — egy mókás olló tompítja a precizitás éleit.

Itt az alkotás egyszerre válik feljegyzéssé és késleltetéssé: az idő megállításának egy módjává — épp csak annyi ideig, hogy nyomot hagyhasson.
Samuel Krauss brazil művész, Lisszabonban és São Paulóban él és dolgozik. Munkássága a rajzot és a szobrászatot kapcsolja össze, hogy feltárja a hétköznapi tárgyakban rejlő feszültséget a funkcionalitás és a vágy között. Tárolók, eszközök, viseletek alakulnak át formában, anyagban és méretben, elmozdulva megszokott szerepeiktől, új értelmezésekre nyitva teret. Az ipari utalások és a kézműves technikák — mint a faragás, az öntés vagy a papírkészítés — párbeszédében Krauss munkái a használhatóság és az absztrakció határán lebegnek.

Szobrai feltárják a használati tárgyakba rejtett kulturális és érzelmi súlyt, különösen azokét, amelyeket a mozgás, a munka és az idő nyomai formálnak. Üreges, töredezett vagy rétegzett alakjaik az átmenet állapotait idézik — már nem kötődnek eredeti funkciójukhoz, mégis telítettek jelentéssel. Munkásságának jelenlegi szakaszában Krauss az anyagi kultúra, az ipari termelés és a kézi beavatkozás változó kapcsolatát vizsgálja. A tárgyakat az emlékezet, a tapasztalat és az átalakulás hordozóiként kezeli.

Az esemény Samuel Krauss két hónapos rezidenciáját összegző és lezáró kiállítás.